fbpx
Megnyílt a XXII. Csabai Szalon

2022. november 25-én a Csabagyöngye Kulturális Központ Panoráma termében XXII. alkalommal került megrendezésre a békéscsabai művészek alkotásait bemutató tárlat, a Csabai Szalon.

A kiállításmegnyitón Varga Tamás, Békéscsaba Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket:

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Művészek!
Tisztelettel köszöntöm Önöket a XXII. Csabai Szalon kiállítás megnyitóján! Köszöntöm a kiállító művészeket, hozzátartozóikat, a művészetbarátokat!

Elöljáróban engedjenek meg agy apró érdekességet: a mai kiállítást annak az aranycsapatnak a történetét bemutató tárlat előzte meg, amely éppen a mai napon 69 éve győzte le az angol válogatottat 6:3-ra a Wembley stadionban. Ennek apropóján a magyar labdarúgás napjának nyilvánították ezt a napot.
Hogy csatlakozzak erre a bevezető aktualitáshoz, én a mai napot, engedjék meg, hogy a Csabai festészet napjává hirdessem, csak most, csak erre az alkalomra, erre az esztendőre.
És tovább fűzve a sportos hasonlatot, azt is nyugodt szívvel, erős lokálpatrióta szellemiséggel mondhatom, hogy ma a csabai képzőművészet aranycsapatát is köszöntjük a Csabagyöngye kulturális központ első emeletén. Szándékosan nem szűkítem a Panoráma teremre a lokalizálását, a helyiség pontos meghatározását, hiszen a teljes szint mostantól év végéig a csabai művészeké.

Nem csoda, hogy a létező szinte összes falfelületre szükség volt az installálás során, hiszen 31 alkotó 72 alkotása lesz látható a mai naptól, amely talán rekord a Csabai Szalon 22 eseményből álló történetében. Abban a történetben, amelyben a kiállítás megrendezésének időpontja körbejárta az évszakokat: kezdődött nyáron, a Városházi Estéken, aztán átkerült tavaszra, a Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódva, majd az Őszi Tárlat keretében került megrendezésre, és most advent első vasárnapja előtt, a téli időszakot köszönhetjük a kiváló képekkel, plasztikákkal.
Nem véletlen a résztvevők magas száma és városunk kortárs képzőművészetének szinte minden területéről beérkezett anyagok változatossága, hiszen egyrészt sok, kiváló kvalitású művész él, alkot Csabán, másrészt a hírek, a háborúk, járványok közepette szükségünk van minden olyan kapaszkodóra, amely képes felszabadítani a lelkünket. Kevés dolog van, ami elviselhetővé teszi ezt a világot, de a szépség, a képzőművészeti alkotások segítenek nekünk. Alkotói és befogadói oldalról egyaránt.

Ahogy Andrej Tarkovszkij mondta: A művészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy műalkotás eszmeisége sokrétű és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó műve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A művész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a művész gondolatai, kétségei, érzései.
A most kiállított anyag egy pillanatképet ad a békéscsabai művészéletből. Egy olyan mozaikot, amelyet nézve, tanulmányozva, befogadva, képes, ha csak egy pillanatra is, elfeledtetni a nézővel a mindennapok sokszor negatív, akár depresszív érzéseket keltő eseményitől.

Ez a mostani kép nagyon imponáló, megjelennek benne a sokszínű, lázadó és bohém; már most halhatatlan és még elismerésre áhítozó; merengő, kérdező, vitát gerjesztő; kritikát váró vagy azt nem tűrő; érzelmeit kimutató vagy azt rejtegető; fősodorhoz tartozó vagy rétegeket megszólító alkotók képei. A bemutatón túlnyomórészt festményeket és grafikákat láthatunk, de a plasztikák, textilművek is megjelennek. A hagyományos műfajok és kifejezési formák mellett figyelemre méltó az absztrakt-geometrikus, illetve az erőteljes, expresszív kifejezésmód. Némi szomorúsággal, ugyanakkor örömmel fedeztem fel a kiállított anyagban a nemrég eltávozott Penyaska László alkotásait is. Köszönet érte!

Tisztelt Hölgyeim ér Uraim!
A karakteres és helyi értékeket közvetítő képzőművészeti alkotások méltón fémjelzik Békéscsaba, a mi szertetett városunk kultúráját, amelyre méltán lehetünk büszkék.
A helyi alkotók mindig is, akarva akaratlanul, csendesen, vagy akár felemelt hangjukon meghatározták és meghatározzák ma is a város kulturális életét, minőségét. Hiszem, hogy egy művész, legyen az a színház-, tánc-, és természetesen a képzőművészet képviselője, hozzájárul ahhoz, hogy változzon a város, ahol él.

Szent-Györgyi Albert azt mondta, hogy Az alkotó művészt nem dicsérő szavakkal tiszteljük meg legjobban, hanem azzal, hogy megértjük és megbecsüljük művét.
Én kívánom, hogy a jelenlévőkön túl minél többen értsék és becsüljék azt az értéket, amelyek Önök képviselnek! Kívánom, hogy a mai kiállítással még jobban megismerhessük mindazokat, akik Békéscsaba művészeti életének szellemi gazdagságát, értékeit, rendkívüliségét hordozzák magukban és adják át mindannyiunk számára.
Én azért – némileg szembe menve a Nobel-díjas professzor gondolataival – dicsérem és köszöntöm a tárlat valamennyi alkotóját, egyúttal megköszönöm a Csabagyöngye Kulturális Központ szervező munkáját!”

Gyarmati Gabriella, a Munkácsy Mihály Múzeum művészettörténésze méltatta a kiállító művészek alkotásait:

Gyarmati Gabriella: Reflexiók a XXII. Csabai Szalon kiállítása kapcsán

„Amikor néhány évvel ezelőtt a Csabai arcképek című könyv anyagának összeállításához fogtam, akkor bontakozott ki előttem a maga teljességében Békéscsaba művészeti életének érdekes, izgalmas és meglepetések sorát tartogató körképe. A Csabai Szalon ebből a körképből, azaz a városhoz kötődő alkotók műveiből ad friss merítést, egy aktuális jelentést, egy metszetet. A válogatott csoportos kiállítások közé tartozik, de lebonyolítása során nem a szabad beadás, majd szakmai zsűri által történő válogatás lépéseit követik, hanem a szervezők – a meghívásos rendszerrel – az alkotók körét előre megszabják. Az eljárásrend eleve egy bizonyos szűrőt biztosít. A kép azonban árnyaltabb, mert a rendezvény majd negyedszázados története során volt, akit meghívtak, de nem kívánt csatlakozni, és volt, aki szeretett volna részt venni, de munkái nem fértek bele az elképzelések szabta keretbe.

Dominánsan olyan alkotókkal találkozhatunk, akik a műbarát közönség látóterében vannak, akiknek vagy a stílusát, a témáit vagy az általuk ábrázolt miliőt értékeljük. Ha azonban a tárlaton a művészekkel is találkozunk, ne vegyük félvállról a lehetőséget: tegyük a kommunikációt kétoldalúvá! Mert a befogadónak itt és most megadatik, hogy belelapozzon Békéscsaba művészeti életének históriájába, de szerencsés, ha az alkotó is mérlegre helyezheti épp aktuális közönségét. Hisz mindannyian tudjuk, hogy az értő közönség milyen nagy érték…

Az első, ami eszembe jut a XXII. Csabai Szalon műtárgyanyaga láttán az, hogy üdítően változatos és meglepetéseket hordoz, bár a vállalkozás jellegéből fakadóan a tárlat összképe – ahogyan a korábbiakban – most is teljességgel vegyes. Ahogyan a művek, úgy az alkotók is igen sokfélék. Van, aki a jól ismert, és van, aki az eddig látott legjobb formáját hozza. Van, aki ismert úton jár, a terembe lépve művét azonnal felismerjük, beazonosítjuk. És vannak meglepő fordulatok, ismert életművekbe ékelődő újszerű különlegességek. Bizonyos esetekben a döbbenet faktor is megjelenik.

A tárlat alkalmat ad szemlélődésre, meghökkenésre és igen, egy végső, részvéttel teli tiszteletadásra a közelmúltban elhunyt Penyaska László esetében. Csak megköszönni tudom a kiállítás szervező csapatának, hogy szerepeltetik a mindig is rejtőzködő művész három kiváló alkotását.

De lássuk, kik is ők, kiknek köszönhetjük ezt a talán minden eddiginél nagyobb formátumú Csabai Szalont! A kiállítás kurátora Kónya Kincső képzőművész, a Csabagyöngye Kulturális központ grafikusa. Munkáját az intézmény három munkatársa, Bende Attila grafikus, Kerepeczki Nóra kreatív ipari menedzser és Benkóné Albert Katalin koordinátor segítette. De ahogyan mondják a szervezők, „a Csabai Szalon mindig is Béla bácsi nagy álma volt…”. Bizonyára mindannyian tudják, hogy Szente Béla igazgató úrra utaltak.

A kiállítás megnyitóján jelen lévő művészek nagyon jól tudják, de azért érdemes tisztázni, hogy a tárlatnak két kitétele van, mindkettő ugyanolyan jelentőséggel bír, a hiány/hiba kizáró ok lehet.

· Az első: a művész legyen csabai vagy Békéscsabához kötődő.

· A második: csak új, extra friss munkákat fogadnak, ha lehet, ez évi alkotásokat kérnek.

A Munkácsy Mihály Múzeum munkatársaként számomra a Csabai Szalon érdekes momentuma, hogy az alkotók közül igen sokan – vagy önállóan, vagy csoportos tárlatok részeseként – többször is bemutatkoztak már múzeumunk kiállításain. Baji Miklós Zoltánra, Barabás Ferencre, Bereznai Péterre, Csuba Anitára, Fazekas Attilára, Gnandt Jánosra, Görgényi Tamásra, holó Hóbel Lászlóra, Kolarovszki Zoltánra, Lonovics Lászlóra, Megyeri-Horváth Gáborra, Mészáros Sándorra, Sallai Lajosra, Scholtz Endrére, Szereday Ilonára, Szeverényi Mihályra, Szőke Sándorra, Várkonyi Jánosra és Virág Évára gondolok. A sor hosszú, de ha valakit kifelejtettem volna, elnézést kérek. Az azonban már most látszik, hogy az előbbi névsor többekkel is gyarapodni fog az elkövetkező években, évtizedekben a jelenlegi kiállítás alkotói közül.

Ami pedig pillanatnyilag még fontosabbnak tűnik, a műtárgyanyag előzetes áttekintésének alkalmával néhány olyan alkotást is láttam, pontosan úgy, mint a korábbi tárlatokon, amelyeket örömmel tudnék a múzeum – Békéscsabához kötődő művészek munkáit előnyben részesítő – Képzőművészeti gyűjteményi egységében. Vagy azért, mert az ismert életművek egészét tekintve nagyon tipikusak, más esetben azért, mert nagyon érdekesek és újszerű momentumot fedeztem fel bennük, vagy mert egyes művek olyan tartalmakat hordoznak, amelyek majd hasznos adalékként szolgálhatnak a város későbbi történetmesélői számára.

Tudjuk, hogy az ismerős dolgokkal való találkozás mennyire megnyugtatja az embert. De ezzel együtt az is ismeretes, hogy mennyire vágyunk olyasmit látni, amivel a korábbiakban nem találkoztunk. Igen, vágyunk az újra, az ismeretlenre. Magam azért vadászom állandóan újdonságokra, hogy kielégítsem ezt az ismeretlen, az új, a friss, az elgondolkodtató iránti vágyamat. Előbbi okán mohón habzsolom a vizuális táplálékot, még ha a kellően izgalmas megoldásokat olykor nem is a képzőművészet alapvető műfajaiban, hanem az építészetben, az alkalmazott grafikában, vagy például a divattervezésben találom meg. Sokat vagyok alkotók között, így ez a momentum fel sem tűnik. Csalódottsággal konstatálom azonban, hogy ez nem általános. Nem általános Békéscsabán, sem Magyarországon, sem Európában, sem pedig a nagyvilágban. Csupán egy nagyon szűk réteg viszonyul kellő érdeklődéssel és érzékenységgel a vizuális kultúrához, amiért joggal hibáztathatjuk akár az oktatást is. Persze heti negyvenöt, vagy kétheti negyvenöt percben ez jogosan tűnik lehetetlen vállalkozásnak. Pedig ha körülnézünk, vagy akár csak magunkra nézünk, látnunk kell, hogy a környezetünkben mindennek kreatív elmék, alkotóművészek adnak megfelelő formát, legyen szó a számítógépünkről, a telefonunkról, a cipőnkről, az autónkról vagy lakásunk kilincseiről. Mindennapjaink eszközei és kellékei gyakran műalkotások, amelyeket jó esetben alkalmazott, nem pedig alkalmazkodó művészeknek köszönhetünk.

Jogosan tehetjük fel a kérdést, mi lenne az orvosság a korunkat jellemző vakságra? Mi a recept a befogadó számára? A válasz végtelenül egyszerű: ne csak nézz, láss is! Ha azonban az alkotómunka megértésére teszünk kísérletet, esetleg kölcsönözhetjük a Babits Mihály önéletrajzában foglaltakat, miszerint „Már Vörösmarty megállapította, hogy olvasóvá, úgy mint költővé is, az unalom szokta tenni a magyart”. Talán ekképpen történhet ez képzőművésszel és a műalkotás befogadójával is? A Békéscsaba város neves és ismert alkotóinak munkáiból rendezett XXII. Csabai Szalon kiállítása is lehetőséget biztosít a megfelelő válasz keresésére. Rajta!”

A kiállító művészek

A kiállítás megtekinthető a Csabagyöngye Kulturális Központ nyitvatartási idejében 2022. december 31-ig.